Résztvevők: Alpár, Kovács Lóri, Domokos Jenő és én
Hely: Olaszország/Val d Aosta /Pont Valsavarenche/Vittorio Emanuella menhely
Útvonal: Gran Paradiso ÉNY-i fala, 600 m firn és jég 60-65 fok dölésszzög/D
Amióta a hegymászás gondolata foglalkoztat, az É-i falakról szóló történetek és szereplőik mindig elbűvöltek. Az Idei nyári szezonra ismét Alpok túrát terveztunk és mint már annyi éve most is a Mont Blanc volt a fő cél. Előtte, aklimatizációs túrának a Gran Paradiso megmászását terveztük, hiszen közel van a Mont Balanc-hoz, könnyű normaá útja és nemsokkal 4000 m felé emelkedő csúcsa tökéletes kezdésnek. Miközben ezt a túrát készitettük elő, Alpár felfigyelt a Gran Paradiso É-I falára és elkezdte a “bogarat” elültetni a fejemben, hogy másszuk azt a normál út helyett. Félelmetesen hangzik az, hogy a Gran Paradiso É-I fala és, hogy Kurt Diemberger mászta először ezt a vonalat 1962-ben, de valójában ez az út, az É-i falak egy szerény és barátságos változata: 600 m firn és jég, maximális dölésszög 65 fok egy nagyon rövid szakaszon. A fal nagyon kompakt, nincsen kő és jéghullás veszély.
Útvonalunk a Gran Paradiso É-i falában
Az iedei nyár rossz időjárása miatt már az aklimatizációs túránk sikere is kétes volt. Órákon át vitattuk a fiúkkal (Alpár, Lóri, Jenő), hogy miként tudnánk azt az egynapos jóidőt kihasználni hatékonyan. Végül többé-kevésbé ösztönösen összejött. Másfél napig várakoztunk sátrainkban a rosszidőben.
Várakozás a rossz időben
Hétfőn reggel tökéletes időjárási viszonyok között elindúltunk Alpárral a falban.
Előttünk egyetlen páros haladt gyors, rutinos mozdulatokkal fölfelé. Mi is próbáltuk utánozni gyors mozdulataikat, de nem igazán sikerűlt hiszen lábaink rettenetesen fáradtak és a biztositást sem vettük olyan lazán mint az előttünk jaró páros. Szinkronban másztunk, de 5, maximum 10 méterenként biztositásokat helyeztünk el. Sok időt és energiát vesztettünk néhány nem megfelelő jégcsavarral, melyeket nagyon nehezen tudtunk be és kicsavarni. Az idő azzal is eltelt, hogy szokásos nagydolgomat elvégeztem a tizenegynéhányadik standban. Az előttünk járó páros a fal tetejére érve nagymennyiségű firn és jégtörmeléket lazitott ki. A szilánkok és kisebb méretű tömbök a közvetlen közelünkben süvitettek le a mélybe. Néhány darab koppant sisakunkon és különbözö testrészünkön, de szerencsére sérüléseket nem okoztak. Ezt a néhány negativ tényezőt kivéve, kitünően éreztük magunkat. Hat óra maszás után kiértünk a gerincre és onnan fél óra alatt a csúcsra.
A gerincen
A csúcson
Abban a déli órában már senki nem volt a csúcson, igy zavartalanúl tudtuk csodálni a tájat. A csúcsról körülbelűl másfél óra alatt mentünk vissza sátrunkhoz. Fáradtak és boldogok voltunk, hiszen ha könnyű is meg barátságos is a Gran Paradiso fala, azért megiscsak “E-i” J. A rossz időjárás miatt a Mont Blanc mászása ismét elmaradt…
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu