(gondolatok, erzelmek, erzesek)
(Igaz, hogy december van, de meg felteszek nehany nyari barangolasomrol szolo beszamolot, aztan majdcsak utolerem magam valahogy...)
Mar 10 ora is elmult (este), amikor kiszallunk az autobol. A Balea to partjan allunk nagy kodben, szelben es sotetsegben. Satrat kene verni valahova… Fejlampainkat bekapcsolva elindulunk, de sokat nem latunk a kod miatt. Egyre tobb szemetbe botlunk, ahogy satorhely utan keresgelve bolyongunk a sotetben. A szel egyre erosebben fuj, a dzsekit is felvesszuk. Botladozunk, jovunk-megyunk, vegul egy kis szikla toveben, szelvedett helyen satrorhelyet talalunk.
Nehany oraval ezelott meg a munkahelyemen robotoltam, rohangalva mint a mergezett
A satorban, halozsakomba burkolozva, arra gondolok, hogy szerencsesek azok az emberek akik a termeszet szepsegeinek es csodainak a feltarasaval es megorzesevel foglalkoznak. Az a munkajuk, hogy terepre menjenek es kint legyenek egesz aldott nap a termeszetben, az erdoben es a hegyekben. Tudom, nem ilyen egyszeru ez a dolog, felelosseggel jar ez is mint minden munka, odafigyelest es faradsagot igenyel. Csak a kivulalloknak tunik idealisnak egy ilyen munkahely. Azert megis….nekem a hegymaszas, a termeszetszeretet egy hobby, aminek keves szabadidomben elhetek es gyakran belefaradok mar abba az erofeszitesbe is, hogy egyaltalan elszakadjak a mindennapoktol es kimehessek a hegyekbe. Sokszor olyan keves idom van, hogy gyakorlatilag nincsen atmenet a mindennapi rohanas es a kikapcsolodas kozott. A hegyekben is rohanok, kapkodok es valojaban ez sokkal farasztobb mint egy nehez fizikai megeroltetest igenylo sziklaut maszasa. Az elmenyeknek nincsen idejuk kiforrni, leulepedni es csodalatos elmenyekke alakulni. Orult iramban kovetik egymast az esemenyek, a munka, a kotelesseg, a hobby, a pihenes es a kikapcsolodas mikozben egymassal keverednek. Miert csinalom megis?? Mert nagyon-nagyon szeretem a hegyeket, a termeszetet es a mozgast.
Koran reggel kikaszalodunk satrainkbol, osszecsomagoljuk a zsakjainkat es elindulunk a Caltun to iranyaba. Gyonyoru a reggel, az eg hibatlanul kek es a fellegek a labaink alatt usznak szabadon hagyva a csucsokat es a gerinceket. Egyre jobban erzem magam, az ejjeli satorban alvas segitett valamennyire atcsatolni a hegyi kornyezetbe. Elvezem a reggeli huvos levegot es a fogarasi taj gyonyoru latvanyat. Nagyon messzire ellatunk, tarsaimmal meg-megallunk es szemugyre vesszuk a hegyseg osszes nevezetes csucsat. A volgyekbe nem tekinthetunk le, mert az alacsonyan uszo fellegek eltakarjak elolunk.
A Laitelul csucsra erve, leheveredek a fube es bamulom a tajat, szivom magamba a hegyi levegot es a csendet. A messzesegbe bamulva gondolataim hazarepulnek….amikor eljottem otthonrol Karolina lazas volt. Furdalo lelkiismertemet Ramona suttogo hangja nyugtatja meg: Karolina alszik, a reggel nem volt laza.
Del korul jar mar, amikor satrainkat elhagyva a Caltun to feletti nyeregbe erve, leterunk jobbra az E-ra lefuto volgybe, hogy a Muchia Mare nevu sziklaut beszallasat megkeressuk. Hatalmas sziklatombok kozott kanyargunk lefele a volgyben. A rendelkezesunkre allo leirasok es falrajzok alapjan, beszallunk egy sziklautba melyen a gerincek vonala alatt. Az elso kotelhosszt maszva megfordul a fejemben, hogy ez nem lehet a Muchia Mare, hiszen arrol azt irjak, hogy szep eleg kompakt jol szegzett ut. Ahol mi maszunk minden omlik, nagyon keves a biztositas es ket kotelhossz atmaszasa utan ugy dontunk, hogy leereszkedunk. Dolgainkat osszepakoljuk es elindulunk felfele a volgyon. Rovid ido utan megtalaljuk a Muchia Mare beszallasat. Felszerelesunket egy kotomb ala rejtjuk es visszamegyunk a satorhoz, hogy majd vasarnap reggel ismet leereszkedjunk es megmasszuk a valodi utat. Az ejszaka gyorsan eltelik, melyen alszom a halozsakomba burkolozva. Koran reggel mar ismet a kotombok kozott ereszkedunk lefele a volgyon. A terepet ismerve hamar megtalaljuk elrejtett dolgainkat. Az utban gyorsan haladunk felfele.
A Muchia Mare sziklautjaban
A kozet fogarasi viszonylatban valoban jo es a szegzes sem rossz. Alattunk is zajlik az elet, egy zergepar vadul kergetozik a sziklak kozott, bamulatos sebesseggel es ugyesseggel cikazva. Pillanatok alatt teszik meg azt a tavolsagot amin mi orakon keresztul ugyetlenul bukdacsoltunk. Mar az erdohatarnal jarnak amikor eltunnek szemunk elol a patakvolgyben. Kozben mi is a maszout vegere erunk. A gerincen sut a nap, szelcsend van es paratlan szepsegu a kilatas. Hatizsakjainkra heveredve hosszu perceken at csodaljuk a tajat, csendben szivjuk magunkba a majd a jovoben emlekke alakulo elmenyeket.
Ezen a turan ugyerzem osszejott, sikerult kikapcsolodni, ellazulni es atvenni a termeszet nyujtotta harmoniat es pozitiv energiat. Szurkolodik mar, amikor az autohoz erunk a szemetes es tulzsufolt Balea tohoz. Atoltozunk, osszepakoljuk felszerelesunket es lassan elindulunk a szerpentinen mely visszacsatol minket a hetkoznapi eletbe.
2011.augusztus.27-28
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu