Situra a pusztulo Cibles volgyeben - 2012.feb.19

Resztvevok: Cristi, Tas es en

Vasarnap, nagyon koran, elindultunk a Cibles hegysegbe. Uticelunk a Bran volt, mely a Cibles harompupu gerincen az egyik csucs. Mogorva reggel volt amikor odaerkeztunk. Enyhen szalingozott a ho es a fellegek alacsonyan szalltak. Az autot Suplai falu hataraban hagytuk. Jopar eve nem volt mar ekkora ho a hegyekben, a Cibles patak volgyeben meg turalecekkel is nehezen haladtunk.

A patakvolgyben es a hegyoldalakon intenziv az emberi (antropikus) tevekenyseg. Evek ota brutalisan irtjak itt az erdoket es ujabban, amint a mely ho alatt felfedezni veltuk, egy kismeretu vizieromuvet is elkezdtek epiteni. Az egesz kis patak vizet csovezetekekbe terelik, kockaztatva ezaltal a volgyben jelenlevo elolenyek vizforrasat. Regota keruljuk ezt a videket nyaron, annyira elszomorito a pusztito emberi tevekenysegek latvanya. A hegyoldalakat fakitermelo utak barazdaljak keresztbe-kasul az erdoket taroljak es a volgyet annyira felturtak hogy egy banyara hasonlit.Telen, amikor hotakaro borit mindent es az embereket kiszoritja a hideg es a fagy a volgybol, a termeszet visszanyeri kicsit nyugalmat.

Turank soran rengetek allatnyomot lattunk, mindenfelet, nagyragadozokon kivul. A volgyon felfele haladva, tobbszor is megleptunk ozeket, amint a patakhoz lementek vizet inni. A megriadt allatok ketsegbeesetten probaltak menekulni, fel a hegyoldalba, de a nagy hoban ez nem sikerult. Egy ido utan tehetetlenul ultek es neztek minket, mi pedig oket. Miutan tovabb alltunk visszaereszkedtek a volgybe, ahol jobban tudtak haladni.Del korul kiderult az eg es gyonyoru idoben ertunk fel a csucsra. Az utolso 100 m szint annyira firnes volt, hogy leceinket lecsatolva gyalog mentunk fel. A lesiklas meses volt. Az minden turanak a legizgalmasabb, de ugyanakkor a legrovideb resze.

Cibles vazlat

Szegeny ozek riadtan menekultek volna, de a nagy hoban nem jutottak messzire

Del korul kiderult az eg

Kozel a Bran csucs

A sileceket a csucs alatt hagyjuk es gyalogosan fojtajuk utunkat

Csucsfoto

Tas. Hatterben a Cibles csucs

Elindulunk lefele

Dergetes

Situra a Csukasban - 2012.feb.11

Resztvevok: Zsuzsa, Peter, Hunor, Jeno es en

A fotokat Zsuzsa keszitette

Miutan pentek delutan Peterrel es Hunorral jol bemelegitettunk Brassopojanan, szombat reggel elindultunk a Csukasba siturazni. Tervunk az volt, hogy egy szep korturat tegyunk a Voroshavas menedekhaztol a Csukas menedekhazig, majd vissza, a fogerincre kimaszva a Voroshavason keresztul az autohoz. Reggel nem tul koran, de keson sem, megerkeztunk a Voroshavas menedekhazhoz autoval, a szepen eltakaritott erdei uton. Gyorsan osszekaptuk a felszerelest, mert a hideg mozgasra kesztetett. Ot-hat perce gyalogolhattunk, amikor kiderult, hogy egyikunknel sem volt terkep. Igy Jeno baratunk emlekezete es a hallottak alapjan indultunk tovabb a Csukas menedekhaz fele. Tudtuk, hogy valahol ballra kell elfordulni. Meg is tettuk, de miutan egy kopar oldalt traverzaltunk egy mellekgerinc suru, bozotos erdo boritotta csucsara ertunk ki. Ekkor lattuk, hogy nagyon nemjo helyen jarunk. Bolyongasunk a suruben sok idobe telt, igy mire vegul a lejoveteli utra bukkantunk mar tul keso volt ahhoz, hogy eredeti tervunket vegrehajtsuk. Megelegedtunk azzal, hogy a Voroshavas tetejet elertuk, majd csusztunk egy jot az oldalaban.

A terkepen kekkel rajzolva a tervezett, rozsaszinnel pedig a bejart utvonal latszik.

Az utvonalak

Reggel gyorsan osszekapjuk a felszerelest

"Libasorban"

Hm...nemjo helyen jarunk

Nehez az erdoben haladni

Kibukkan a fogerinc

Innen mar az is latszik, hogy hova kellett volna menjunk: lent, a feher oldalban a Csukas menedekhaz

Hunor

Jeno

A kerges hoban nehezen ment a sizes

Fagyos mosoly a tura vegere