Résztvevők: Alpár és én
Jenci Bácsinak hivják a leghosszab mászóutat a tordai hasadékban. Harmadik próbálkozásra sikerült is megmászni ezt az igen szép és komplex utat. Első alkalommal, bizakodva vágtunk neki, de az eredmény nagyon gyatra volt. Fél csapatunk (Alpár) feljutott az első standba...a kilencből. Iszonyúan hullottak a kövek, perceként egy-egy sorozat jött fentről. Leeresztettem Alpárt és átmentünk megmászni az Élelttornyot. A második alkalommal mindketten elértük az első standot és reméltük, hogy ezúttal nem lesz részünk kőzáporban. A második kötélhossz elején újra elindúltak a kövek és annak ellenére, hogy áthajlásban voltunk és igy nem ért minket a kőzápor, úgy éreztük, hogy nincsen elég ambiciónk a továbbhaladáshoz. Hazamentünk...Az elmúlt hétvégén ismét odamentünk, de ezúttal 9 óra körül értünk a beszálláshoz. Hát látjuk, hogy éppen ereszkedik le Gîgă (Nicolae Budeancă), aki egy új mászóút szegzésén dolgozott. Szóba elegyedünk vele és kiderül, hogy a múlt alkalmakkor ő volt a kőhullások forrása, akkor is fent volt és "takaritott". Mondja ártatlanúl, hogy ő szándékosan reggel négykor felmegy dolgozni, mert akkor még nem járnak a mászók. Nem gondolta, hogy mi fél hatkor már mászni akartunk. Mi a meleget szerettük volna elkerülni, érveltünk, azért mentünk ki olyan korán. Hát igy jártunk... :) Ez alkalommal sikerült megmászni az utat. Hosszú, kitartást igénylő, helyenként poros és bozótos, de szép mászás volt. Ajánlom!
forrás: http://www.silvique.ro
Az első próbálkozás
egészséges standok vannak végig, a szegzés is kiváló
Nekünk az első és a második kötélhosszak tüntek a legnehezebbeknek(7-, 6+), de végig mászós(5+, 6+).
Ballra fent a sima tábla, a Csipkés fala
A "Pasul" a negyedik kötélhosszban van és kb. 7- ra saccoltuk.
Mindenik standban lógni kell, ami néhány óra után már igen fárasztó