Arra gondoltam a napokban, hogy nehany regi szep elmennyel gazdagitom ezt a naplot. Van par regebbi turaleirasom ami osszevissza kallodik, ezert lassankent osszegyujtom ide. Most egy ilyen leiras kovetkezik.
Celunk: Alphubel 4206 m
Weisshorn 4506 m
Piz Badile E-i gerinc
Resztvevok: Lovasz Piroska, Toth Ibolya, Katona Alpar, Kassay Sandor, Manea Cristian, Hlavathy Peter, Marton Ors, Konyelicska Lorand, Jakab Lorand, Nuria es en
Az ideji Alpok turara sokan jelentkeztek egyesuletunk tagjai kozul. Ket hetre terveztunk kiutazni, celkituzeseink pedig igencsak szepen hangzottak.
2008. Aug 2-an indultunk 2 autoval 9 szemely. Szukosen a nagy melegben begyurodtunk az autokba es nekivagtunk az 1600 km-es utnak. Haladtunk is rendesen, de a tavolsag lassan fogyott a mi fenekunk pedig az osszezsufolt autokban hamar elfaradt es gyakran meg kellett allni pihenni. Nem bantuk, a hangulat jo volt az ido pedig szep. Estere a szloven tengerpartot valasztottuk piheno helykent es biza nagyon jol esett belefurodni a tenger vizebe egy egesz napos izzadas utan. Masnap reggel ismet felkerekedtunk, de a korai indulas helyett inkabb egy furdest valasztottunk. Miutan ez is megvolt ismet beszorultunk autoinkba es nyomas Svajc iranyaba. Estere szepen letaboroztunk Randaban, a kis hegyi faluban, ahol Jakab Lori baratunk es baratnoje is csatlakozott hozzank. Igy mar 11-en voltunk mint a gonoszok………..ja bocs, azok csak heten voltak.
Hetfon reggel eleg szetszortan, de vidaman ebredtunk es mar delelon jart a Nap mire elindultunk Tasch Alp fele, hogy folcipeljuk zsakjainkat az Alphubel alatti taborba. (Azt hiszem autoink szamara ez volt a legmegeroltetobb nap). Lassan, raerosen setaltunk fel a menedekhazig ( Tasch Hutte 2700m), majd onnan meg 150 szintet egy felsobb teraszra ahol satrakat vertunk. Nagyon tetszett nekem ez a hely, ugyerzem, ez volt a legszebb ahol valaha is satoroztam.. A delutan folyaman feljebb setaltunk a morenan, hogy szokjuk a magassagot.
Reggel 5-kor indultunk a csucsra, az ido nem volt rossz, de sajnos turank ideje alatt semmit nem lattunk az alacsonyan uszkalo fellegek miatt. A tura nagy resze magashegyi gyaloglas, a csucsgerinc egy kicsit kitett es van egy aprocska kis fagyos holejto is az utolso szakaszon. Visszaerve a taborba nagyon jol erezte magat mindenki, ( kisebb nezetelteresektol eltekinteve) en kulonosen annak orvendtem nagyon hogy verge a Nap is kisutott egy kicsit es elvezhettem a gyonyoru tajat. Este sorivassal unnepeltuk a csucssikert majd visszaturaztunk alvohelyunkre.
Szerdan visszaereszkedtunk Randaba, ahol meg mileott leultunk volna lazulni kiderult, hogy fent maradt az egyik satrunk kulso ponyvaja. Sebaj, gondoltuk, van meg egy kis ido sotetedesik, visszaszaladtunk a satorhelyre (1400 m szintkul. Megtetele 2 ora alatt). Este jo hangulatban borozgattunk a randai taborhelyunkon, de kisse aggodtunk a bizonytalan idojarasjelentesek miatt. Masnap terveztunk felmenni a Weisshorn hazhoz.
Jo hangulatban ismet nekiindultunk a hegyi osvenynek igaz nem nagyon vonzott az az 1600 m szintkul ami a hazig vezet. Lassan ballagva haladtunk a puffeszto melegben, de az eg velunk tartott es frisstoul kuldott egy kis esot a nyakunkba. Eso utan mar szaporabban haladtunk es keso delutanra meg is erkeztunk az othonos ki menedekhazba. Finom vacsora utan agyba bujtunk es felkeszultunk lelkileg, hogy masnap reggel 2-kor ebreszto es 3-kor indulunk a csucsra. 2-kor szoltak, hogy vihar van es nem mehetunk a csucsra! Annyira elszomordtunk hogy banatunkban 8:30-ig aludtunk. Mikor felebredtem nagyon elkezdett furdalni a lelkiismeret, mert szepen sutott a nap es nyomban indulni akartam. Indultunk is reggeli utan, de mindenki tudta, hogy ez cask egy olyan felderito tura. Szombatra igazi joidot igertek.
Szombat reggel 3:15-kor indultunk el a csucsra 7-en. Szepen haladtunk az ejszakaban, 3700 m korul -1 fok volt. Jol esett a huvos nem izzadtunk annyira. A sziklaborda alatti beszallasnal (3700 m) kisse szetesett a csapat, Katona Alpar, Jakab Lori es jomagam kerultunk elore. Serenyen kerulgettuk az omlos kotomboket keresve kutatva a helyes utat es 6 ora utan par parccel el is ertuk a 3900 m-es magassagot. Itt dugja ki az ember a fejet eloszor a Weisshorn keleti gerincere. Szamomra lenyugozo latvany volt. Miota elek nem lattam ilyet csak kepeken. Szedito melyseg mindket oldalon, pengeeles gerinc. Az ido jo volt, a hangulat laza, gondolkodas nelkul nekivagtunk. Egyensulyoztunk a szedito magassagban, de biztunk egymasban es a fennvaloban. Jo fel ora eltel mar amikor raebredtunk hogy a tobbiek nagyon lemaradtak, talan nem is kovettek mar minket. Nem volt hangulatuk a veszelyesen kitett es a nagy fizikai kitartast igenylo szikla majd hogerinc vegigmaszasahoz. Harman haladtunk tovabb, nagyon jol erztuk magunkat mignem rajtam kiutottek a hasmenes elso jelei. Nem hegyibetegseg volt ez, cask egy sima hasmenes hiszen az elozo este mertektelenul zabaltam. Egyre jobban gyotortek az ujra meg ujra megujulo es erosodo hasfajasok, de batran turtem mig el nem jott az itelet pilanatta: ereztem hogy jon kifele es en mar ne birtam tartani. Nagy mestere vagyok a magassagi ronditasnak, igy hevedert vetettem egy sziklature, szepen beleereszkedtem es a jo hidegben egy jo lagyat ronditottam. Nagyon jol esett, a sracok is kitunoen szorakoztak nyomorult helyzetemen, de tul votam rajta es mostmar cask a hegymaszasra koncentraltam.
Hosszu, faraszto maszas utan 11 ora korul elertuk a csucsot. Boldogok voltunk meg nem is, hiszen a visszaut sokkal veszelyesebb mint a felfele vezeto. Az ido azonban velunk tartott. Vegig sutott a Nap, gyonyoru volt a kilatas es nem kelett sietni, mert tudtuk nem fenyeget rossz ido. Leertunk a hazhoz faradtan, izzadtan, de tarsaim ravettek menjuk le Randaba. Beleegyeztem, mert egyedul voltam sok ellen. A taborhelyen talakoztunk reg nem latott masik ket tarsunkkal, akik sikeresen megmasztak a Dom 454-5m-es csucsat. Hosszu menet volt nekik is, de elegedett fizimiskaval kortyoltak a jo tabori sort.
Vasarnap piheno napot tartottunk, ettunk ittunk setaltunk, aludtunk.
Hetfon felkerekedtunk es elindultunk a Piz Badile iranyaba. Nehezen, de megerkeztunk es sajnos rossz hirekkel fogadtak: veget ert a jo ido. Tettuk vettuk az otleteket, beszeltuk, csurtuk , csavartuk, de ettol az ido nem javult meg es nekunk haza kelett indulni. Sajnos hazafele vezeto utunk soran mindenutt a rosszidovel talalkoztunk, igy nem tudtunk mas hegyet megmaszni.
Elegedett vagyok, mert sikerult megmasznom azt a hegyet amire mar nagyon regen vagyok es azert mert most, hogy kipihentem es vegiggondoltam a dolgokat ugyerzem, szivesen visszamennek a Weisshorn K-I gerincere es szivesen masznak meg ehhez hasonlo nehez utakat.
irta,
Szenassy Zoltan - Uvolto Boleny
Taborunk Randaban
Az Alhubel alatti taborhely
Fotosession: Nuria
Kukkolo Zerge
Araszolunk
Araszolunk 2
Kibukkanok a Weishorn K-i gerincere
Ronditas elott
A pengeeles K-i gerinc
Kukkolo Zerge (Jakab Lori) a Weisshorn csucsan
Fent
Kilatas a Weisshorn csucsarol
Lefele
A Matterhorn
A weishorn K-i gerince teljes szepsegeben
