miercuri, 16 ianuarie 2013

Ukrán kaland - sizés Bukovelben

Periódus: 26-29 dec. 2012
Résztvevők: Alpár, Cristi, Ervin, Vitali és én.
Hely: Bukovel/Ukraina

Ukraina...vonzóan hangzik annak aki szereti a kalandot, a nem zökkenőmentesen zajló dolgokat, a finom kajákat, a vodkát és a szép lányokat. Több cimborától hallottam, hogy jó sizőhely Bukovel, érdemes kipróbálni. Karácsony után mi is elindúltunk jó hangulatban, de kissé kételkedve abban, hogy egyáltalán fogunk-e sizni, hiszen a hó nagyon kevés volt. Nagyon jó hangulatban voltam, társaimat is biztattam, hogy ne búsúljanak, kaland lesz...A határon el is kezdődött. Három órát álltunk mig átjutottunk és minden adódó problémát elintéztünk jó "ukrán szokás szerin" (csomagok ki-be, motorháztető fel-le, iratok ki-be-fel-le-előre-hátra, pénz innen-oda). Ezután végigdöcögtünk a "jó ukrán utakon". 12 óra alatt meg is tettük a 370 km-es utat (Kolozsvár-Bukovel). Sötét volt már, amikor Bukovelbe értünk és csodálkozva, láttuk, hogy egy nyugati szinvonalú siközpontba érkeztünk. Minden szép volt és tökéletes, csak a hó hiányzott. Fáradtságot és csalódást éreztem, de ezzel azt hiszem nem voltam egyedűl. Sizőket azért láttunk a kivilágitott pályákon, ezért úgy döntöttünk, hogy holnap reggel mi is kipróbáljuk. Mondanom sem kell, hogy már a hazainduláson morfondiroztam és ezzel sem voltam egyedűl. Az est hátralevő része mégis vidáman telt, mert volt pálinka és sibérlet is, amit "jó ukrán módra szereztünk"
Másnap amikor a házból kiléptem szomorúan tapasztaltam, hogy az éjjel esett az eső. Mégis elindúltunk a siköszpont felé.Útközben megtapasztaltuk, hogy milyen "jó ukrán módra" utat takaritani. Minden tükörjég volt, lábon is alig lehetett állni, szinte a sáncban kötöttünk ki és számtalan balesetet láttunk. Mindezek ellenére ukrán testvéreink fittyet hánytak az úttakaritásra. A sizni szerető emberek viszont elszántak és mindenáron eljutnak a sipályák aljához. El is értünk és meglepetésünkre hatalmasat siztünk, hiszen a pályák 80%-a jó állapotban volt. "ÉLJEN BUKOVEL"! Bukovel más világ, mintha nem Ukrainához tartozna. Csodálatos kis siparadicsom mindenféle szempontból. Két napig siztünk megállás nélkül.A végére már kezdett elég lenni, már csak a sebességrekordot döntögettük.
Hazafele már minden zökkenőmentes volt, igaz, hogy egy 20 km-es szakasz csupa jég volt, egyszer megállitottak a fegyveres katonák és másfél órát álltunk a határon. Mindent összevetve úgyérzem szuper volt és mindenképp visszamegyek még Bukovelbe.










Kakukktojás

A sármos

Captain Planet

A Mándruc

Az Ifjú Herceg

A rekord

A szálláson

4 comentarii: